A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. jún. 19.

Állástalan hirdetések

Szeretne munkanélküli, alacsony szakmai gyakorlattal, nem megfelelő önbecsüléssel rendelkező szakembert alkalmazni?

A vizsgálódásunk tárgya a buta álláshirdetések. A kérdésre a válasz pedig igencsak egyszerű. Adjon fel álláshirdetést két kritériummal: anonim e-mail cím, fizetési megjelölés makacs követelése.

Azt gondolom talán nem vagyok egyedül azzal, hogy munka mellett, az álláshirdetéseket egy jobb lehetőség miatt nézegetem. Mivel nem vagyok rákényszerítve a váltásra, kialakítottam egy egyszerű szabályrendszert magamnak:
  1. Csak cég megnevezéssel ellátott hirdetésre jelentkezem
  2. Szakmailag ismert, elismert céget keresek, a többieknek valami olyat kell láttatniuk az álláshirdetésben, ami megragad.
  3. Nem választok übermenschet kereső állást.
  4. Az én szakmámban elég tág határok között fizetnek bért, nem adok előre fizetési igényt, csak ha egyértelműen kiderül a feladat (nem szokott).
Én így csinálom.

Tudom nehéz betartani ezeket. Hiszen így nem járhatok minden héten interjúra, nem kapkodnak értem, nem hívogatnak vissza.Ha mégis indul némi párbeszéd, némely HR-es hadakozik az elképzelésemmel, miszerint én többet akarok megtudni a munkáról egy kétmondatos leírásnál, mielőtt árat (bért, díjazást) mondanék. Gondolom ki van adva nekik kérjenek bérmegjelölést. Viszont azt gondolom megéri. Nem akarok olyan munkahelyet, ahol nem azt csinálom, mint amire szerződtem. Nem akarom sem magamat sem leendő munkatársaimat félrevezetni. Van egy komoly szakmai tapasztalatom, ismerem a szakmám, tudom milyen alkalmazottnak lenni. Úgy tűnik némely ügyvezető és egyéb vezető beosztású kollégánál is jobban. :)

Végezetül az álláskereséshez a hozzáállásomat a józan ész, nem pedig valami kamaszos dac vezérli. Van kivonatos önéletrajzom (mert rá kell férnie egy oldalra), van amerikai stílusú, angol, csak szakmai, és persze egy teljes, amiből össze tudom ollózni a kívántat viszonylag hamar. Van online elérhető portfólióm, rendszerezve, kiemelve a fontos/érdekes/értékes munkákkal. Ezeket jelentkezéskor a cégeknek rendelkezésére bocsájtom, így legalább ennyit viszont szeretnék látni. Rájöttem ugyanis, jobb a kereteket minél hamarabb tisztázni, mint rááldozni az eleve veszteséges ügyre egy csomó időt.

Uff (^.^)

2008. jún. 13.

Önevolúció

via Egyiket sem!
Hacsak nem egy erdei faodúban meditálva töltöttük remeteként az elmúlt pár évet, valószínűleg szembetűnt már a genetikai kutatásokkal kapcsolatos hírek egyre növekvő mennyisége. Korunk hőse, a brittudós élőlényeket klónoz, módosít, s mára már összeállította az ember géntérképét is - számtalan eddig nem (és még jelen pillanatban sem feltétlenül) létező jogi, gazdasági és társadalmi problémát megteremtve.

Egy, a genetikával kapcsolatos jogi problémáról szóló hírre reagált
nemrégen Shenpen kolléga; én szeretném egy kicsit más szempontból megközelíteni az egész problémakört.

Eredetinél bővebben

2008. jún. 12.

Szavak, képek.
Az megvan hogy a szerelem szót így írjuk?.

2008. ápr. 14.

Szívtelen vagyok

Kislányom túl van az első közös fotózáson a bölcsiben. Előre meg kellett mondani, milyen képeket kérünk. Mivel a családunkban van egy pár fotós, ezért csak csoportképből kértünk.
Elkészültek a képek.
A fotós és a gondozónők fittyet hányva az előzetes rendelésnek, minden gyerekről összeállítottak egy csomagot: 2 kép, egy kártyanaptár (brrr) és valami iszonyatos anyák napi képes vacak.
Ára 1500,-
Nem kértem.
A pokol bugyraiban fogok hánykolódni az idők végezetéig.

2007. nov. 16.

Írás, jel

Akaródzott, meg nem is erről írnom.

PP maga adta a kezembe frissen megjelent könyvét. CD-jét. DVD-jét. Vagy miét is? Nem tudom. A papírra nyomtatott szöveg mellett zene, film, weboldal, meg minden mi eszébe jutott marketing és pr (azért se írom naggyal!) eszközt bevet hősünk, hogy gondolatait eljuttassa hozzánk. Hozzád és hozzám, az olvasóhoz. PP mély lelki életet él, intenzív sőt impulzív valaki. Így természetesen érdeklődve hallgattam a szöveg keletkezésének történeteit, azokat a gondolatokat, érzelmeket amiket még fontosnak tartott egy könyvvel a kezébe nekem elmondani. Sajnálom, ki kell hogy mindenkit ábrándítsak, gyakorlatilag nem ismerem PP-t. De mindegy is. Hiszen az író (és nem Illyés Gyula féle értelmezésében) arra való, mondhatnánk azért van, hogy írjon, így hogy mit beszél nem a legfontosabb. Szóval leültem a könyvvel és agy jó pohár itókával, hogy kiszedjem vajon nekem szól-e ez a könyv? Csak ültem volna, az ital nem fogyott volna ki.

Sajnos a regény első oldalán ezt láttam:

vis-
sza
Mivan?

Nem szoktam egy könyvet elolvasni, ha ilyen durva hibát látok benne. Utálom, ha a forma, a hordozó hibájából nem tudom a tartalmat élvezni. Szépirodalom olvasása öröm, gondolatsebességgel követem a történetet, sokszor még azt is vélelmezve, hogy milyen gyorsan, milyen lendülettel írták. Ha a nyomdai, helyesírási, korrektori, lektori hibával kell a szöveg közben megküzdenem, az egészet elrontja. eltűnik az élvezet. Megszakad a gondolat, volt nincs szárnyalás, visszatérünk az első osztályba, szövegértés, szótagolás jön, majd lassan mehetünk tovább, önkéntelenül is lelassítva az olvasást.

Volt szerencsém PP-nek elmondani fentieket. Pontosabban csak az elejét. Hiába az érző intenzív lelki élet, PP-nek PP fontos, TS-nek meg TS. Nem is értette miért problémázok ezen. Mindenesetre megígértem, hogy elolvasom. Lassan fog menni. Ez is.

Itt pedig beszámolok, ha elolvastam.

A Rákóczi-szabadságharc egészségügye

Nem bírom ki. Ennek ugyan itt semmi helye, de király, hogy ilyennel is foglalkozunk.

A Rákóczi-szabadságharc egészségügye:

A Rákóczi-szabadságharc egészségügye

Tudománytörténet, Hadtudomány általában, Magyar történelem 1527-1790 egészségügy, katonai egészségügy, Rákóczi-szabadságharc, 17. sz.

'A hadviselő felek közötti megállapodások, Cartellák azt a célt szolgálták, legalábbis egészségügyi szempontból, hogy a háború ne legyen a szükségesnél kegyetlenebb, lehetőleg kímélje a harcképteleneket, legyenek azok polgári személyek, asszonyok, gyermekek, vagy hadifoglyok.'


(Via MEK.)

2007. nov. 11.

Margó

Hogy hogy is kezdődött?
Így:

"Hangya" te, miért is nincs Lajos Mari szakácskönyvünk?
— Miért? Kellene?
— Tudod Mari Vera országos barátnője. A legtöbb könyvet ő készítette neki.
— Hát én nem szeretem a receptjeit. Nem inspirálóak és Hemző fotói sem tetszenek. De neked miért nincs?
— Nem is tudom, valahogy elmaradt. Venni nem vettem, ők meg nem adtak. Igaz nem is kértem...

Elegünk van!

Kaptam, kiteszem, énis:

Elegünk van belőle, hogy magukat jogvédőnek nevező szervezetek élősködnek
rajtunk, miközben csak a saját zsebüket tömik!
Elegünk van belőle, hogy saját maguk hozzanak törvényeket (illetve megpróbálnak
nyomást gyakorolni a törvényt alkotókra ebből a célból)!
Elegünk van belőle, hogy a hatályos törvényeket, jogszabályokat kiforgatják,
átértelmezik, sok esetben félrevezető módon hivatkoznak rájuk!
Elegünk van belőle, hogy saját ajánlásokat, értelmezéseket, javaslatokat,
nyilatkozatokat próbálnak jogszabályként beállítani!
Elegünk van belőle, hogy sokszor megtévesztő módon, hatóságként tetszelegve
lépnek fel!
Elegünk van belőle, hogy a hatóságot is megtévesztve, félrevezetve keltenek
félelmet és okoznak kárt!
Elegünk van a hazudozásból, hogy törvénytelennek állítanak be olyan dolgokat
melyek nem azok!
Elegünk van az élősködésükből, a fenyegetőző propagandából!


Mit is csinálnak ezek a szervezetek?
Azt mondják, "jogot védenek". Mégis, kinek a jogait? Milyen jogot?
A saját jogaikat, mely sokszor csak az ő hagymázas álmaikban született gondolat.
Egyre több szerző, művész is belátja, hogy egyszerűen élősködnek csak rajtuk, és
minden emberen.
Miközben "jogot védenek" sárba tapossák a többi ember jogait!

Elegünk van ebből!

Mégis miféle jogról beszélnek?
Mi nem akarjuk megfosztani a szerzőket, művészeket azoktól a jogoktól melyek az
általuk létrehozott alkotáshoz, ötlethez fűzi őket!
De miről is szólna ez eredetileg? Arról, hogy a szerző, művész stb. által
létrehozott dolgot más ne tüntethesse fel sajátjaként, ne húzhasson hasznot
belőle.
Arról szól, hogy a társadalom közös szellemi tulajdona gyarapodjon. Hiszen így
biztosított, hogy ne legyen érdeke valakinek inkább megtartani magának az
alkotását.
Mára viszont ez az egész valami eltorzult, beteges dologgá változott, amely
egyenesen az eredeti cél ellen fordult!

Elegünk van belőle, hogy minket, akik azt tesszük, ami a társadalom egyik
alapját jelenti, vagyis hogy a közös szellemi tulajdona valójában közös legyen,
pont azok támadnak, akiknek feladata lenne ennek elősegítése! Mi nem
nyerészkedni akarunk, csak közkinccsé tesszük!
Elegünk van belőle, hogy rövidlátásuk miatt nem veszik észre (mert nem akarják
észrevenni), hogy éppen azokat zaklatják, azokat fordítják maguk ellen, akikből
élnek!

Elegünk van!

Ha neked is eleged van, tedd közzé ezt a kiáltványt minden általad elérhető
helyen! Tedd ki minden oldalra, üzenőfalra, fórumba, blogba amit elérsz! Hívd
fel rá ismerőseid, barátaid figyelmét!



Valamint azért, hogy észrevegyék, saját eltartóikat zaklatják, bojkottot
hírdetünk:


2007 november 16-18 közt ne vásárolj, ne kölcsönözz CD-t, DVD-t, VHS-t!
Egyáltán, ne vegyél semmilyen adathordozót! Ne vegyél szoftvert! Ne menj moziba!
2007 november 16-18 közt ne támogasd a "jogvédőket" semmilyen formában!



2007. okt. 14.

Még mindig rózsaszín

Sokan, akik megnézik azzal a lendülettel mennek is tovább. Hogy miért? Mert valami nem stimmel. Az pedig a szín. De ennek oka van: P40. Legalább ennyit tegyünk  figyelemfelhívásként

2007. okt. 9.

Fözök

Merthogy oda van írva. Oda bizony, Azaz ide. Ide jobbra, a Magamról szó alá. Hogy főzők is nem csak eszem. Így lassan "társszerző" státust szerzek a Lilahangya falván.

2007. okt. 2.

In English

— ...and how about err English?
— Sorry?
— Do you speak English?
— Yes I am. [:)]
— Because we need a person who can communicate in English.
— We already talk in English.
— Really?
— Yes, more than 5 minutes.
— Hmm... So, can you communicate in English fluently?
— ...

2007. szept. 30.

Going to PINK!

So it is Time!

Of course a little bit earlier, but I don't want to wait for midnight.

Enjoy the PINK version of my blog.
From the official web site:
Web sites will Go Pink during the month of October to bring attention to Breast Cancer Awareness Month, get people talking about breast cancer

So let's talk about health, especially cancer in this month.

Take care yourself!

Update 1: Tomorrow the day when I can register in www.pinkforoctober.org because the registration process is not opened yet.

Update 2: I signup in PINK.

Fekszik, nyukszik

Hullámzó vagyok.

Na nem mint a víz, inkább mint a homok. Görget a szél sodornak az események.
De nem is ezt akartam mondani.

Ebből a blogos világból nézve mintha évezredek óta nem írtam volna. Pedig csak mással voltam elfoglalva. Pl. a héten főztem, mégpedig olyan jól sikerült, hogy meg is írtam.
Errefelé.

2007. szept. 22.

Nagios

A múltkor a Q-val szívtam, most ugyanazon projekt miatt szükségem lenne nagiosra is. Persze én vagyok a hülye, hogy nem a támogatott rendszereket használom. De a fejlesztésemet egy PM G4 350MHz vasra kell tennem, mivel ez van kéznél. Első ötlet egy BSD telepítése volt, de gondoltam minek a felhajtás, mikor csak PHP, MySQL, nagios, Apache stb kell nekem. Akkor maradok az OS X-nél, és még a FileMaker-t os használhatom, amiben én gyorsabb vagyok mint MySQL-ben. Szóval a nagios elérhető a forrásban és MacPorts részeként. Persze, az utóbbi volna logikusabb, ha nem akarna mindenáron egy XFree 86-ot is feltelepíteni automatikusan.
Minek?
A hülye.
Most egy egész éjszakai download,

./configure && make && make install
veszett kárba.
Most kezdhetem a forrásból, a libek vadászatával újra.

2007. szept. 20.

Megvagy!

Barátommal P-vel, akit én sokáig csak netes nick nevén T-nek, ismertem, A-n keresztül ismerkedtem meg. Ő mutatott be minket egymásnak és ahogy beszélgettünk egyszer csak leesett.
— Te vagy az a bizonyos T.?
— Én, a francba lebuktam.
— Én meg ••••• vagyok.
— Ja — nagy sóhaj — akkor jó.

Én is így jártam a minap. Néha összeérnek a szálak. :)

2007. szept. 19.

Szolgáltat, ó!

Magyarország, 2007

Felhívom a cég telefonos ügyfélszolgálatát, ami 4'34" után máris kapcsolja az ügyintézőt. Persze elkéri az összes addigra már az automata menüben bepötyögött adatot mégegyszer.

— Mondja kérem mennyi van még hátra a hűségdíjból?
— ? — [nem érti]
— Ehhez a szolgáltatáshoz van hűségnyilatkozat csatolva?
— Pillanat megnézem, hogy hűségi díj áll-e fent a ••••• vonatkoztatottan...

Azt hittem, csak hülyék dolgoznak ügyfélszolgálaton, nem beszédhibások.

Másik cég, valamivel gyorsabb kapcsolás:

— Jó napot lakcímváltozást szeretnék bejelenteni
— Nem hallom, tessék?
— Jó napot, lakcímváltozás...
— Sajnos nem értem
— Én innen úgy hallom, hogy önnél szól a zene
[zene elhalkul]
— most már hallom, parancsoljon...

Harmadik:

— Lakcímváltozást szeretnék bejelenteni
— Jó. kérem az adatait. Szerződésszám?
— •••••
— Anyja neve?
— •••••
— Lakcíme?
[gonosz voltam és megkérdeztem:]
— Melyik? A szerződés szerinti, vagy az új?
— Őőő. a szerződés szerinti.
— •••••
— Köszönöm, lakcímváltozást faxon lehet csak benyújtani, vagy e-mailben, de akkor írja le a kérelmet egy papírra, írja alá, szkennelje be...

...Fogja meg a bal bokáját és rágjon szegfűszeget, nézzen alulról felfelé, vakarja meg a fülét és izzadjon vért akkor, majd majd...



Kalóz nap van, az áldóját! [From RSS]

Kalóz nap van, az áldóját!: "

Talk Like a Pirate Day Szárazföldi patkányok! Eljött a felszabadulásotok órája. Tűnjetek ki a tömegből, legyetek többek, mint íróasztal és billentyűzetkoptató társaitok, éljetek igazi férfihoz méltóan! Vár a tenger, a sós szél, a sirályok szava, távoli földek, fehér vitorlák!

Nem tetszik? Ezer kartács és bomba! Akkor legalább a látszatot próbáljátok ki. Ma van a Nemzetközi Beszélj Úgy Mint Egy Kalóz Nap, valahol ez is szabadságot ad. Ihletforrásnak ajánljuk Robert Louis Stevenson A kincses szigetét vagy - ha minden kötél szakad - A Karib Tenger Frencsájzainak valamelyik részét.

A világnap hivatalos himnuszát - Tom Smith-t, köszönjük - még meghallgathatjátok, de aztán hajózzatok ki. Nincs gond, amíg a szél a hátatok mögül fúj!

P4O

Just realise, how degraded the English (American) language.
Anyway, I think I join a "Pink for October" campaign. So, change my blog colours to pink in 1st of Oct.

2007. szept. 18.

Állás, inter, jó

2007.09.18 délelőtt 10 óra 15 perc. Már 20 perce várok egy belvárosi új irodaházban berendezkedett nemzetközi nagyvállalat emberére. A silány tárgyalóban a közepes (szar, de azt az átlagot megüti, mint amit ebben a városban lehet inni) kávé után kifelé bámulok az ablakon és a belső udvar borzasztó emberietlenségét nézem.
Emberünk megérkezik, kérdi, hogy mit keresek itt, mondom ti hívtatok. Még utánanézni sem volt lehetőségem, mert a cég weboldalán nincs olyan nyitott állás feltüntetve ami szóba jöhet.
-Akkor?
Mondom felhívott az asszisztense, hogy menjek be állásinterjúra. Hát itt vagyok.
_ ****** állás.
- Ja, én pont azt szoktam végezni. Azon belül?
- Azt nem mondhatom meg.
- Hm! - Akkor miről fogunk beszélni?
Nézzük, beszéljünk:
Szó, szó, szó. Semmi Nulla, Megint egy amerikai vállalati kultúrát követő, ilyen olyan régiós összefonódásból hol profitáló, hol pozíciót vesztő izé. Vagy bigyó. Szóval olyan semmilyen cég, aki elhiteti magáról, hogy okos. Na ezt teszem én is, jól irányzott célzásokkal az őszinteséget, megbízhatóságot, kezdeményezőkészséget, munkabírást mondok magamról. 1 óra múlva lassan kifogyunk a témából, már pont elég volt, amikor jön az elkerülhetetlen:
- Mennyit szeretne keresni?
- Annyit amennyi megillet
- Mégis?
- Mik a juttatások?
- Ez meg az, de mennyi?
- Távmunka?
- Ja-ja, de mennyi?
- Bónuszcsomag?
- Persze, persze, de mondjam már.
- Oktatás, képzés?
- Van minden, de akkor mi az összeg?
- Ennyi.
CSEND
(Te hülye, vagy keresel egy profit és fizetsz, vagy elmondod mi a meló, vagy a te fizetésedet hallod vissza.) Na ez sem fog összejönni, Vagy ha igen akkor kell neki az amit eddig végeztem. Hülye ipari kémkedők.

2007. szept. 17.

A kalács

Nem szeretem a mákot.
Nem szeretem a mákot.
Nem szeretem a mákot.
Nem szeretem a mákot.

És még írhatnám ezerszer, ez tény.
DE
Az én kedvesem egyszerűen olyan recepttel lepett meg ami rajtam is kifogott.
Így a mák egyenlőre "próbaidősként" bekerült a családi receptgyűjteménybe.