Állás, inter, jó

2007.09.18 délelőtt 10 óra 15 perc. Már 20 perce várok egy belvárosi új irodaházban berendezkedett nemzetközi nagyvállalat emberére. A silány tárgyalóban a közepes (szar, de azt az átlagot megüti, mint amit ebben a városban lehet inni) kávé után kifelé bámulok az ablakon és a belső udvar borzasztó emberietlenségét nézem.
Emberünk megérkezik, kérdi, hogy mit keresek itt, mondom ti hívtatok. Még utánanézni sem volt lehetőségem, mert a cég weboldalán nincs olyan nyitott állás feltüntetve ami szóba jöhet.
-Akkor?
Mondom felhívott az asszisztense, hogy menjek be állásinterjúra. Hát itt vagyok.
_ ****** állás.
- Ja, én pont azt szoktam végezni. Azon belül?
- Azt nem mondhatom meg.
- Hm! - Akkor miről fogunk beszélni?
Nézzük, beszéljünk:
Szó, szó, szó. Semmi Nulla, Megint egy amerikai vállalati kultúrát követő, ilyen olyan régiós összefonódásból hol profitáló, hol pozíciót vesztő izé. Vagy bigyó. Szóval olyan semmilyen cég, aki elhiteti magáról, hogy okos. Na ezt teszem én is, jól irányzott célzásokkal az őszinteséget, megbízhatóságot, kezdeményezőkészséget, munkabírást mondok magamról. 1 óra múlva lassan kifogyunk a témából, már pont elég volt, amikor jön az elkerülhetetlen:
- Mennyit szeretne keresni?
- Annyit amennyi megillet
- Mégis?
- Mik a juttatások?
- Ez meg az, de mennyi?
- Távmunka?
- Ja-ja, de mennyi?
- Bónuszcsomag?
- Persze, persze, de mondjam már.
- Oktatás, képzés?
- Van minden, de akkor mi az összeg?
- Ennyi.
CSEND
(Te hülye, vagy keresel egy profit és fizetsz, vagy elmondod mi a meló, vagy a te fizetésedet hallod vissza.) Na ez sem fog összejönni, Vagy ha igen akkor kell neki az amit eddig végeztem. Hülye ipari kémkedők.