Akaródzott, meg nem is erről írnom.
PP maga adta a kezembe frissen megjelent könyvét. CD-jét. DVD-jét. Vagy miét is? Nem tudom. A papírra nyomtatott szöveg mellett zene, film, weboldal, meg minden mi eszébe jutott marketing és pr (azért se írom naggyal!) eszközt bevet hősünk, hogy gondolatait eljuttassa hozzánk. Hozzád és hozzám, az olvasóhoz. PP mély lelki életet él, intenzív sőt impulzív valaki. Így természetesen érdeklődve hallgattam a szöveg keletkezésének történeteit, azokat a gondolatokat, érzelmeket amiket még fontosnak tartott egy könyvvel a kezébe nekem elmondani. Sajnálom, ki kell hogy mindenkit ábrándítsak, gyakorlatilag nem ismerem PP-t. De mindegy is. Hiszen az író (és nem Illyés Gyula féle értelmezésében) arra való, mondhatnánk azért van, hogy írjon, így hogy mit beszél nem a legfontosabb. Szóval leültem a könyvvel és agy jó pohár itókával, hogy kiszedjem vajon nekem szól-e ez a könyv? Csak ültem volna, az ital nem fogyott volna ki.
Sajnos a regény első oldalán ezt láttam:
vis-Mivan?
sza
Nem szoktam egy könyvet elolvasni, ha ilyen durva hibát látok benne. Utálom, ha a forma, a hordozó hibájából nem tudom a tartalmat élvezni. Szépirodalom olvasása öröm, gondolatsebességgel követem a történetet, sokszor még azt is vélelmezve, hogy milyen gyorsan, milyen lendülettel írták. Ha a nyomdai, helyesírási, korrektori, lektori hibával kell a szöveg közben megküzdenem, az egészet elrontja. eltűnik az élvezet. Megszakad a gondolat, volt nincs szárnyalás, visszatérünk az első osztályba, szövegértés, szótagolás jön, majd lassan mehetünk tovább, önkéntelenül is lelassítva az olvasást.
Volt szerencsém PP-nek elmondani fentieket. Pontosabban csak az elejét. Hiába az érző intenzív lelki élet, PP-nek PP fontos, TS-nek meg TS. Nem is értette miért problémázok ezen. Mindenesetre megígértem, hogy elolvasom. Lassan fog menni. Ez is.
Itt pedig beszámolok, ha elolvastam.
